Az egész városos válogatás ötletet Reich: City Life-ja adta. Tökéletesen alkalmas a városi élet folyamatosan ismétlődő ciklikusságának kifejezésére a repetitív zene (Reich és Glass)? Vagy inkább a jazz hangzásával, eszközeivel fejezhető ki a város hangulata (Zawinul, Davis, Metheny, Miller)? Kell-e a képi megjelenítés vagy elég a cím és a hangzás? Ilyen kérdések mentén indultam neki és fura, de a válasz mindig igen lett.
SteveReich – City Life (Complete) (2014)
Joe Zawinul – Fast City (Brown Street 2007)
Olyan ez, mint mikor eltévedsz, és véletlenül fenn találod magad a sztrádán. Körülötted szédületes sebességgel száguld minden. Az eszelős tempó mindent ledózerol, dallamot, hangzást, a percepciós horizont a minimumra csökken, igazából gondolkodni sem tudsz. Hasalsz az úttesten és csak remélni mered, hogy nem a következő pillanat lesz az utolsó.
Anugama & Sebastiano – African JourneyLive (Baraka 1993)
Miles Davis – Paris Walking I (Dingo 1991)
Pat Metheny – All Across the City (Jim Hall & Pat Metheny 1999)
Marcus Miller – Tutu&Blast (Olympia Live 2016)
Philipp Glass – Train to São Paulo (Powaqqatsi 1988)
Notes 