Tizenegyedik hét

 

  1. Dhafer Youssef – Sabaa (Hayastan Dance) (Abu Nawas Rhapsody 2010)

Azt csak valószínűsítem, hogy a téma alapja népzenei eredetű lehet, de az alcím (örmény tánc) egyértelműen rávilágít, hogy etnojazz-el van dolgunk. Ez a hangszereléséből nyilvánvalóvá válik, remekül kiegészíti és fűszerezi az oud a hagyományos dob-zongora-basszus triót. Sőt ezúttal a zongorával szerepet is cserélnek, és az oud, mint a ritmusszekció szerves része csap bele a sodró lendületű alap felépítésébe. A téma egyszerre feszes és kemény és valahogy szertelen, mint az elszakadt gyöngysor a kemény padlón, gurulnak, pattognak szanaszét a hangok. A zongora szólóhangszerként az ouddal unisonoban kapcsolódik a folyamatba és a téma bemutatása után teljesen átveszi a szót. Tempón kívül ismételgeti a dallam részleteit, mintha egy pillanatra elgondolkodna, hogy is van ez tulajdonképpen. Aztán hamar visszatalál a tempóhoz, és újra beizzul az osztinátó is a többi hangszereken. A zongoraszóló után, mint valami kadencia a dob szabadul el, és fokozza még tovább a felszabadult életörömet sugárzó hangulatot, ami  mi másban csúcsosodhatnék ki,n mint egy utolsó visszatérésben. Jó reggelt!

 

 

2. Pat Metheny – This Belongs To You (The Unity Sessions 2016)

 

3. Tygran Hamasyan – Tsirani Tsar (Athmospheres 2016)

Ez valami földöntúlian szépséges. Ahogy elkezdi kibontani a zongora a népdalszerű dallamot, kristályos harmóniákkal kísérve, kicsit Bartók jut az ember eszébe. Letisztult egyszerűség, és valami megfoghatatlan szomorúság jellemzi . Amikor megérkezik a trombita, különös hangszíne – ami talán az örmény fuvolát idézi – kicsit felmelegíti, de ezzel együtt is végig megmarad hűvösnek és távolságtartónak. Ezt a távolságot méginkább erősíti, hogy jobbára a közép és a magasabb regiszterek szólalnak meg mindkét hangszeren, és mivel ütőhangszer sincs a zajok, zörejek sem tehetik otthonosabbá. Olyan mintha a számomra idegen földön járnék, amely nem fogad be. S hiába vágynék megértésre, vagy társra tudom, hogy egyedül maradok.

 

4. FORQ – Ultra-Violet (Batch 2015)

 

5. Victor Woten – Liz & Opie (Sounds of Wood & Steel 1999)

 

6. Omar Sosa – Sentir (Sentir 2002)

 

7. Oregon – Yet To Be (Northwest Passage 1999)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s