Miles Davis – So What
Mit is lehetne mondani egy ilyen legendás dalról: Hogy meg se lehet számolni hány feldolgozást élt meg? Hogy ugyanolyan tökéletesen működik lassú, közép és gyors tempóban? Hogy a modális jazz, illetve a cool megtestesítője a maga egészen különleges dór dallamfordulataival és harmóniaváltásaival? Hogy a segítségével majd az egész jazztörténet áttekinthető, mert mindenki, de mindenki foglalkozott vele? Hogy bárki is dolgozza fel, Miles hangja nem tud eltűnni belőle? Hogy képtelen vagy megfejteni, hogy miként lehet ennyire jó egy szám, aminek nincs is dallama? Hogy tökéletesen meg lehet érteni belőle a jazz lényegét, hogy ugyanis ezt a stílust az előadó formálja, kelti életre? És hogy ezzel szemben vannak olyan géniuszok, akik időn és téren, és előadón túl alkotnak maradandót? – Elmondhatjuk, de valójában felesleges, inkább hallgassuk!
1.Miles Davis – So What (Kind of Blue 1959)
2. Herbie Hancock, Wayne Shorter – So What (Live) (A Tribute To Miles 1994)
3. Marcus Miller – So What (Night In Monte Carlo 2011)
4. Miles Davis – So What (1st Set) (In Person 1961)
5. Hancock, Brecker, Hargrove – So What / Impressions (Directions in Music 2011)
6. Marcus Miller – Human Nature, So What (Tutu Revisited 2011)
7. Grant Green – So What (Sunday Morning 1961)
8. SFJAZZ Collective – So What (Live 2015)
Notes 
One Reply to “Első hét”